Meghasadt lelkek himnusza

Ott, azon a bizonyos peremen egyensúlyozva, ahol a valóság összemosódik a nemlét fojtogató sötétjével,

Ott, a világ kezdetén,

Ott létezek én

Ott, hol az idő már visszafelé múlik,

Ott, hol mindenki elveszik,

Ott, hol az ember meghasonul a világgal,

Ott, hol értelmét veszít minden,

Ott, hol minden kezdődött, és minden véget is ér,

Ott, hol a pillanat az örökkévalóság,

Ott, hol már senki sem jár,

Ott, hol a lélek meghasad,

Ott, honnan már nincs visszaút,

Ott, honnan már nincs tovább út,

Ott, a lelkek tavának partján állva,

Ott, az igazságtól alig karnyújtásnyira,

Ott, hol mindent neked adtam,
Ott, hol mindent elvesztettem,

Ott, a torony tövében,

Ott, vakon, süketen, és némán,

Ott a lelkem egy darabja, örökre kiszakadva önmagából,

Azon túl létezik a hely, ahova elragadtattál...