Ismét milliárdnyi gondolat kavarog a fejemben. Válasz nélküli kérdések, kérdés nélküli válaszok. Rengeteg miért és hogyan, „hogy kellett volna másképp csinálni…” kezdetű mondatok. De van ennek értelme? De most komolyan. Nem tudom mi a célja ennek az egésznek, nem tudom, hogy amit teszek, jól teszem e, még utólag belegondolva sem. Nincs cél, nincs ok, nincs út. Legalábbis én most így érzem, pedig tudom, hogy semmi sem történik véletlenül. Nem látom a Nagy Egészet, nem látok a dolgok mögé. Lehet nem is akarok, lehet nem is akarom tudni, mi van a háttérben. Pedig a válaszok keresése a lényeg. Még ha nem is találunk semmit utunkon, akkor is van értelme. Van értelme?  Kezdek kételkedni… mindenben amit tudok, ismerek. Önmagamban, a világban, másokban, jóban, rosszban, mindabban, amiről eddig azt hittem szilárd pont az életben. Most a káosz uralkodik. Jó ez így nekem? Nem tudom. Nincs válaszom.

Rohadt egy dolog reggel arra kelni, hogy nem is ismered a körülötted lévő dolgokat, de mégis jól érzed magad közöttük. Itt vetődik fel a legnagyobb kérdésem: ha nekem ez jó, akkor ez így jó? Relatív, mint minden más a világban, mert saját magam kell nézni ez esetben. Önző, mert csak magam kell nézni ez esetben. Akkor most tényleg önző volnék? Létezik egyáltalán önzetlenség? Mi határozza meg ezeket a fogalmakat, amik alapján válaszolni lehetne? Mit jelentenek ezek a szavak? Miért azt jelentik, ahogyan mi ismerjük azokat? Miért, miért, miért??????

Megfolyt a válaszok hiánya….