A fura lénnyel való találkozás után folytattam utamat, amely most házmagas, mászhatatlan, csúszós nyálkával borított sziklák között vitt. A kőtömbök közötti labirintusban bolyongva, olybá tűnt, hogy a szürke falakon kívül, nincs is világ. Csak ennyi. Szűk, sáros ösvények szövevényes hálója, színtelen falakkal, fekete, csillagpettyes plafonnal. Gondolataimba mélyedve észre sem vettem, mikor értem ki közülük. Az elém táruló végtelen tér látványa, egy pillanatra felfoghatatlan volt számomra. Ott álltam egy magaslaton, és ameddig a szemem elállott, tüzek égtek…sőőőt még azon túl is. A tüzek kísérteties, rőt fénybe vonták a tömegek millióit, akik a sáros földön térdeltek és arcuk az égre emelték. Sokan voltak, nagyon sokan, talán az összes ember, aki valaha létezett, most itt volt. A levegő mozdulatlan volt, a fáklyák, és tűzrakások lángja is, csak a tömeg lélegzetével egyidőben rezdült meg néha-néha.
Mit keresnek ezek itt? Miért térdelnek? Mit néznek ott fönt? Kérdések ezrei kavarogtak agyamban, és lassan tolultak számra, bár sosem formálódtak szavakká.
Ahogy én is az égre néztem, nem láttam mást, csak feketeséget. Sem csillagok, sem a Hold, sem felhők. Semmi sem volt ott, amit figyelhettek volna. Nyomasztóan üres volt itt minden, és mindenki. Csend, és vöröses félhomály. Csak azok a sóhajok, amik az emberek ajkát hagyja el időnként. Nagyon lassan, nagyon lágyan lüktet minden. Az agyamban, a zsigereimben, az elmémben érzem. Az ütemes pulzálás. Ha sokkal tovább hagyom, biztosan az őrületbe kerget. Meg kéne törni valahogy a csendet. Szóljak? De mit? Elinduljak? De merre? Üvöltsek? De mit? Álljak csak tétlenül? De meddig?
Kételyek, rossz érzések, szédülés. A lüktetés egyre erősebb, lassan magával ránt. Oda kéne térdelni közéjük, és figyelni az eget, hátha megtudom mire várnak. Mert bizony, várnak valamit, vagy valakit. Talán azt az alakot, akivel találkoztam? Hahhh… Szerencsétlenek. Én legalább régi ismerősként köszönthetném, és talán válaszolna is kérdéseimre. De nem maradok. Minek? Úgyis rámtalál megint.
Így hát nyugat felé fordultam, hogy a hajnal előtt járhassak. Még időben odaérhetek, ahova megyek. De hova is….?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése